, (fe-h-ér-it-ő) fn. tt. fehéritő-t. 1) Személy, ki valamit fehérít. 2) Festék, mely valamit fehérré tesz. Fehéritővel kenni az arczbőrt. 3) Azon hely, hol valamit, különösen vászonszöveteket vízlocsolással, és napon fehérré tesznek. Fehéritőbe adni a takácstól haza hozott végvásznat.