, (fegy-el-m-etlen) mn. tt. fegyelmetlen-t, tb. ~ěk. Fegyelem nélküli, rendetlen, testületi szabályokhoz, életrendhez nem alkalmazkodó. Fegyelmetlen ifjuság. Fegyelmetlen hadak. A fegyelmetlen embernek előmenetele vagyon a gonoszban. (Káldi. Sirák fia, 20. 9.) V. ö. FEGYELEM.