, (fek-v-és) fn. tt. fekvés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, vagy inkább helyzet, midőn valaki fekszik. Hanyatt-, hasonfekvés, oldaltfekvés. A kemény földön nem jó fekvés esik. 2) Hely, ágy, alom, fekvőtanya, melyen valaki, vagy valami fekszik. Nyúl fekvésére akadni. Szarvasok, őzek fekvései, azaz vaczkai. Nincs a tudománynak röst ágyban fekvése. (Km.). 3) Átv. ért. tájnak, városnak stb. helyzete. Pest fekvése alacson. Buda vár fekvése szép.