, (fek-et-e, azaz fek-et-ű) mn. tt. feketét. Némelyek szerént am. fek-ette, azaz mit a fek, fekély megrontott, vagy olyan, mint a fekvő test, vagy a testnek fekvő része szokott lenni, melyre a világosság nem hathat, sötét. A Nádor-codexben csakugyan feketű, s a Winkler-codexben fekető alakban jön elé. Vagy némelyek véleménye szerént hasonló a vastaghangu vakita, vakota szóhoz, mely am. fekete foltos, czirmos (mintegy vak szinű). Jelenti a legsötétebb színt, mely legkevesebb világsugarat vet viszsza, s a fehér színnek ellentéte. Fekete posztó. Fekete bőr. Feketére festeni a vásznat. Fekete haj, szakáll. Fekete, mint a korom, mint a szurok, mint a szerecsen, mint ördög. (Km.) Sötétben minden tehén fekete. (Km). Szélesb ért. sötét, sötétes. Fekete éj. Fekete víz, mocsár. Fekete ón, réz. Fekete fűz, gyopár, húnyor, ménta, mustár v. repcze, peszercze, üröm. Fekete cseresznye, ribiszke, szőlő stb. A növények és gyümölcsök neveiben az utóbbiakkal öszveiratni is szoktak. Átv. ért. tisztátalan, bünös. Fekete lélek, sziv, lelkiesméret.
A köznép a két utóbbi mássalhangzó átcserélésével gyakran feteké-nek mondja.