, elvont gyöke többféle értelmü szóknak. 1) Am. hajlás, meghajlás, lenyugvás, a fekszik, fekvés, fektet stb. származékokban. Régente önállóan is divatozott, mint: fek-és, fek-et, fek-ő igenévi alakok, és fek-et ige mutatják. Ez értelemben az idegen nyelvekből rokonnak tekinthető vele a sínai fu (procumbere; humilis), szanszkrit bhuj (hajol), görög πτυσσω, német (sich) bücken, biegen, beuger, olasz picgare stb. 2) Rokon a vastaghangu fak gyökkel (fakad, fakaszt szókban), honnan a fekély és fakadék szók értelmi rokonsága. 3) A fekete, feketűl, feketít származékokban a vak (vakisa, vakota) szóhoz rokonítható. (Fekete szin = vak szin).