, (fe-ek v. fé-k, gyöke fe v. fé, azaz fő, fej, mily tájdivatilag most is fölcseréltetik fékötő szóban; eredeti jelentése is tehát am. fej- vagy főkeritő, fejszoritó, vagy általán: felkötő; egyébiránt rokon vele a héber , aram focho, arab fach; ide tartozó a hellen σϕηκοω [öszveszorítom], innen: σϕηκωμα [sisakkötő], továbbá: σϕιγγω [sinórozom, öszvekötöm], innen: σϕιγγιον [sineg; nyakkötő]; származási tekintetben leghasonlóbb hozzá a finn pää fej] szóból származott päitsi [fék]; fn. tt. fék-et. Jelent tulajd. ló fejére való szerszámot, kötőt, valamint nyakló am. nyakravaló, hasló, hasat átkötő, szügyelő, farmatring, mindannyi lószerszámok. Innen: kötőfék. A ló kötőfékkel jár. (Km.). A hol a féket megkapják, a lovat is ott szokták keresni. (Km.). Fékszáron tartani a lovat. Fékzabola. Lánczos fék, zabolás fék, vendég fékszár. Átv. ért. szigorú felügyelés, fegyelem. Féken fogni a kicsapongásra hajlandó ifjút. Nem tűrni a féket. Féken tartani a szenvedelmeket.