, (fe-jt v. fe-ít) áth. m. fejt-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. 1) Szétválaszt, szétbont, felold, külön részekre oszlat. Varrást fejteni, fölfejteni, szétfejteni. A prémet, csipkét a ruháról lefejteni. 2) Hüvelyez, hüvelyéből kibont. Babot, borsót, lencsét fejteni. Kukoriczát fejteni (fosztani). A fát héjából, kérgéből kifejteni. Lefejteni a nyúl bőrét. 3) Szilárd testet, leginkább köveket felszakgat, széttör. Követ, márványt, kőszént fejteni. 4) Bort vagy más szeszes italt, nedvet seprüjéről lehúz, megtisztít. Az új borokat tavasz elején lefejteni. A bort nagy hordóból kisebbekbe fejteni. 5) Bonyolúlt, homályos, rejtett dolgot feltár, felderit, világosságra, tisztára hoz. Mesét, példabeszédet, álmot fejteni, megfejteni. Fejtsd meg ezen számtani nehézséget. A Tatrosi codexben eléjön rontani, bontani értelemben is. "A szombatot fejti vala meg" (solvebat Sabbatum). "Ne akarjátok alajtanotok, hogy jöttem legyek törvényt fejtenem" (solvere legem).
Finnül päästan, fejtek, szabadítok.