, (fej-es) mn. tt. fejes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Általán, minek saját v. átv. értelemben feje van. 2) Különösen: nagy fejü, innen: fejes hal, melynek aránylag nagy a feje. 3) Átv. ért. buczkós, bunkós, nagy csomóju, buboréku. Fejes bot. Fejes káposzta, saláta, vetemény. Fejes szeg. 4) Személyről is mondatik, am. nyakas, makacs, önfejü, akaratos. Fejes gyerek, fejes ember.