, (fej-kötő) ösz. fn. Általán, oly fejrevaló a nőszemélyeknél, melyet a férjhez ment nők viselnek. A köznépnél leányok nem hordanak fejkötőt. Innen: fejkötő alá jutni, am. férjhez menni, férjet kapni, asszonynyá lenni. Viselnek fejkötőt a csecsemő kisdedek is, akármily nembeliek legyenek. Gyermekfejkötő. Csipkés fejkötő. Búbos, kontyos, magyar, német, tarajos fejkötő. Fejkötőt viselő férfi am. papucs alatt levő.