, (fej-etlen) mn. tt. fejetlen-t, tb. ~ěk. 1) Fej nélkül levő, fejétől fosztott. Fejetlen szobor. Fejetlen szeg. Fejetlen gabonaszár. 2) Átv. ért. országló, törvényes főnök nélkül levő, álladalmi szabályokat, rendet nélkülöző. Fejetlen nemzetek, népek, tartományok. Fejetlen állapotra jutott lázadók. 3) Ami nincs megfejve. Fejetlen tehenek, kecskék. Ezen értelemben szokás tréfásan és fogárdul kérdezni: Láttál-e már fejetlen barátot?