, áth. m. fej-tem, fej-tél, fejt v. tájszokásilag: fejětt. Gyökeleme: fe, melyből a rokon fe-j-lik, fe-s-lik, fe-sz-ít igék is származnak, mindenikben meglévén a feltárás vagy tárulás fogalma. V. ö. FEJ, FES elvont gyökök. Jelentése: az emlős állat tőgyéből a tejet kinyomja. Tehenet fejni, kecskét fejni. Őtet is meg lehet fejni egy tál korpán. (Km.) Belefejni a fájós szemekbe. Megfejni reggel és este a teheneket. Aki keményen fej, vért ereszt. (Km.). 2) Átv. ért. valakinek vagyonát, pénzét, értékét nyomás, csalás vagy más mód által elszivja. A hamis ügyvédek fejik a feleket. A pinczérek fejik a vendégeket. Megfejték a kártyaasztalnál.