, (fegy-v-er-nök) fn. tt. fegyvernök-öt. Általán, hadi szolga a régi hadviselésben, ki a csatába menő és harczoló vitéz urak után hordozta a fegyvereket, s azokat szükség idején kézhez adogatta. Különösen, az ősi leventákat kisérő hadi szolga, vitéz legény, ki kalandozó urának paizsát vitte; paizshordó. Ilyen volt a magyar krónikákban hiressé lett Csóka, a hedervári Kont István fegyvernöke.