, FĚDÉL, FEDEL, (fed-él) fn. tt. fedelet v. fedélt, tb. fedelek. Zártabb önhangzóval: födél. 1) Épület teteje, mely az épületfalakra van rakva, s azokat az időviszontagságai ellen fedi. Házfedél. Templom fedele. Nádfedél, cserépfedél, szalmafedél, rézfedél. 2) Némely eszközök, edények takarója, melyet elmozdítani, felnyitni, levenni lehet. Pipa fedele. Czukorszelencze fedele. Kalamáris fedele. Koporsófedél, szemfedél, csecsfedél. 3) Általán minden, ami a szabad ég ellen eltakar. Az eső elől fedél alá bújni. Fedél alá hajtani a barmot. Néha az esernyő is fedél helyett szolgál.