, FĚD, (fe-d) áth. m. fed-tem, ~tél, ~ětt. Zártabb önhangzóval: föd. Egy gyökből származik a fel és fej szókkal, s mindenikben magasságnak, valami felüllevőnek értelme rejlik. 1) Valaminek tetőt csinál. Házat fedni. Kocsit fedni, hajót fedni stb. Már fedik a templomot, nem sokára kész lesz. 2) Takar, betakar. Fejét kalappal fedni. Kendővet fedi arczát. A vetéseket hó fedi. Por fedi az olvasatlan könyveket. Öszvetételekben: Befödi kezével szemeit. Elfödi az ormadarak elől a gabonát. Fölfedi a titkot. Lefedi a fazekat. 3) Átv. ért. ótalmaz, véd, mások bántása ellen mintegy eltakar. A kincses társzekereket fegyveres katonák fedik.
Származékai: fedém, fedél, fedés, fedez, fedő stb. Öszvetételek: befed, elfed, fölfed, kifed, környűlfed, lefed, reáfed.
Finnül peitän fedek, persa nyelven pus-ídan fedni. V. ö. FE gyökelem.