, (am. fegy-d, t. i. fegy gyökből és ed képzőből van alkotva: fegy-ed v. fegy-ét, öszvehúzva fegy-d, s hasonitással: fed-d; a Nádor codexben fegyelmez eléjön fedd értelemben; a Tatrosi codexben egyszerűen is fegy, eléjön szintén fedd értelemben, mint itt alább) áth. m. fedd-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Jelentése: valakit bizonyos rosz tett miatt dorgál, szid, szóval fenyít, s büntet. Keményen feddeni a kihágókat. Megfedd. Megfeddeni a pajkos ifjakat. Ha barátodat titkon fedded is, de mások előtt dicsérd. (Km.) Ki fedd meg engem közőletek a bünről? (Káldi. János evangy. Ugyanaz a Tatrosi codexben: "Ki fegy meg engemet." 8) Átv. ért. tájdivatosan mondják magáról a rosz tettről is. A bűnöket feddeni kell. Az igazságos biró megfeddi a törvények áthágását. V. ö. FEGY.
Mandsu nyelven feteme feddeni, s a szanszkritban: vad am. mond.