, (fěcs-k-en-d) áth. m. fěcskend-ětt, htn. ~eni. 1) A hig anyagnak szétlövelése, kiömlesztése által valamit benedvez. Vízzel fecskendeni a száraz kezeket vagy megmelegült tengelyt. Befecskendeni borral az ivószoba falait. 2) A híg anyagot szétömleszti, löveli. Tejet fecskendeni a fájós szemekbe. Vizet fecskendeni az égő házra. Molnár Albertnél fěcskent, s eredetileg helyesebb (= fecscsent), mert az ilynemű átható igék képzője t, mint: locscsant, csattan-t stb.