, (fěcs-k-e, azaz fecsege v. fecsegő) fn. tt. fěcské-t, tb. fěcskék. Vándorló madarak egyik neme, melyek nyárra hozzánk jőnek, s őszszel elhagynak bennünket, igen rövid horgas, és tőben lapos csőrrel, jobbára hosszu szárnyakkal, és kétfelé oszlott farktollakkal; férgekkel élnek, s igen sebes röptüek. Fajaik: füstös, kémény-, fehérhasu, parti, tengeri, fellegi fecske. Nevöket a fecsegéstől vették. Csacsog, mint a fecske. (Km.). Egy fecske nem hoz tavaszt. (Km.) V. ö. ~KA, ~RE, (2) képző.