v. FĚ, gyökelem, melyből emelt helyzetre, magasodó irányra vonatkozó származékok eredtek, ú. m. fěd, fědél, fék, fel, fenn, feny, fenyő, fejlik, fejt, feslik, fesz stb. A régieknél olvasható: fe-d-el-m s a Debreczeni Legendáskönyvben: fe-ed-el-em, fejedelem helyett. Ellentéte: le, mint lenn, lent, lejt származékok gyöke és al. Túl a Dunán, nevezetesen Ormánságban, Őrségben, Göcsejben, továbbá a székelyeknél igehatározó, fěl helyett: fěměnt v. föment a hegyre; de ezen e itt kissé nyújtottabb, mintegy melyben az l kihagyása is pótolva van (Vas József, Kriza János), sőt imént érintett értekezők világosan megjegyzik, hogy ezen kihagyásnak vagy csak végül van helye, vagy a szó közepén csak akkor, ha az l-et mássalhangzó követi, s ezen észrevétel más szókban levő l hangra is vonatkozik, pl. êment = elment szêni = szelni, sőt az ly (hêre = helyre) és r (êre = erre) hangokra is.
Rokon vele a góth uf, melyből származtatják a német auf, (közép felső német szintén of), ob, oben, angol up, upon, svéd upp, uppa, på, dan op, oppan stb. szókat is; rokonok vele továbbá a hellen υπ−ερ, latin sup-er szók gyökei is stb.