, (fěcs-cs-en-t) áth. m. fěcscsent-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Eszközli, hogy valamely híg anyag fecscsenjen. V. ö. FECSCSEN. Ruhára fecscsenteni a sarat. Arczára fecscsenteni a szenteltvizet. Kifecscsenteni a palaczkba esett legyet. Átv. ért. Kifecscsenteni valamely titkot, am. dobra ütni, vagy vigyáztalanságból kimondani, a nyelvről elszalasztani.