, (fěcs-ěg) önh. és gyakorító m. fěcsěg-tem, ~tél, ~étt. 1) Tulajd. ért. valamely hig anyag szétlövellik, apróbb cseppekben folytonosan szétszóródik. Beszédközben fecseg a nyála. Az elrobogó kocsikról falakra fecseg a sár. 2) Átv. ért. folyvást jár a szája, locsog, haszontalanságokat öszvebeszél, trécsel. Fecsegnek némelg asszonyok. Ne fecsegj! Nem jó mindent kifecsegni. (Km.). 3) Aprólékos tárgyakról nyájasan, barátságosan, időtöltésből beszélget. Hagyjuk a komoly dolgokat, fecsegjünk egy keveset.