, (l. föntebb) fn. tt. fazekas-t, tb. ~ok. Tájszokásilag fazikas és fazokas. 1) Mesterember, ki fazekakat s egyéb cserépedényeket agyagból készít. Máskép: gerencsér. Honti, osgyáni fazekasok. Nevet, mint fazekas, mikor feldől. (Km.). Nemes ember volna, de a fazekasok elhordták a földét. (Km.). 2) Polcz a konyhában, melyen a fazekakat tartják, valamint a tálakat tartóhely: tálas.