, (faz-ék) fn. tt. fazekat. Tájszokásilag fazik vagy fazok is. Általán, öblös dereku, és szájánál rendesen valamennyire öszvehomorodó edény, melyet főzésre, vagy más végből használnak. Vasfazék, rézfazék, cserépfazék. Az igaz barátságot nem fazékban főzik. Kiki a maga fazekához szít, vagy a maga fazeka mellé szítja a tüzet. (Km.). Különösen, agyagföldből készített cserépedény, mely ha kicsin, bögre a neve. Földfazékhoz fakalán. (Km.). Megismerhetd cserepén, micsoda fazék volt. (Km.) Sárfazékra sárfödő. (Km.). Nosza rajta, kis fazék, ugyan felrotytyantál. (Km.). Hasadt, repedt fazék. Két fülü fazék. Mázos fazék. Szenes fazék. Tejes fazék. Törött fazék tovább tart. (Km.). Fazekat drótozni, vagy drótoztatni. Más fazekában kanalazni. V. ö. FAZ, gyök.