, (fu-v-at-ag) fn. tt. fuvatag-ot. 1) Szélzivatar, mely mindent öszvevissza fú, förgeteg. "Szélnek nagy fuvataga" (procella venti. Tatrosi cod.). "Az ő mennydörgése szava megrettenti a földet, az éjszaki szél fuvatagja és a szélnek öszvegyülése." (Sirák fia 43. 18. Káldi). 2) l. FUVAT, (1).