, fn. tt. fuvar-t, tb. ~ok. A német Fuhr szóból kölcsönzöttnek látszik. A szanszkritban: pur am. elővisz. Általán, szállitó alkalmatosság, melyet valaki bérben felfogad, használ. Szekérfuvar, hajófuvar; lovas fuvar, ökrös fuvar. Fuvart fogadni. Fuvarba menni. Fuvarral keresni kenyerét.