, fn. és mn. tt. fukar-t, tb. ~ok. Megegyezik a német Wucher, Wucherer szókkal. Régibb törvénytárunkban Fugger v. Fukkar nevű idegen tisztviselőkről s tőzsérekről van emlékezet; az elsőbbekről t. i. az 1525-diki rákosi 4. törvényczikkelyben, mint kik az ország kincseit nyilván kimeritik, (palam exhauriunt) és kiviszik, s ezért az országból kitiltatnak; az utóbbiak pedig az 1542-diki zólyomi 40. tczikkelyben kemény adó alá vettetnek. Némelyek ezektől hiszik kölcsönzöttnek a magyar fukar szót. Jelentése: 1) Uzsorásfösvény, zsugori, kupori. 2) A régi iróknál, nyilvános haszonbérlő, vámos, továbbá: gabonakereskedő.