, (fosz-l-ó-ar v. fosz-l-ár) fn. tt. foszlás-t, tb. ~ok. Növénynem a négy főbbhímesek seregéből és beczősök rendéből; beczője két rekeszű, kopácsi tövön kipattanván kunkorodva foszlanak fel. (Cardamine). Fajai: gódircz, virágrugó, kisvirágu, borzas, kakuk, húsos foszlár.