, (forgócsont) ösz. fn. 1) Általán, tekealakú, kerekded csont, mely az állati test, különösen tagok csontszárait öszvetartja és mozgékony természeténél fogva hajthatókká, foroghatókká teszi. Ilyenek, a térdkalács, vállperecz stb. 2) Különösen, a hátgerincz tövén levő csont. (Coxendix).