, (fog-at) fn. tt. fogat-ot. 1) Egy vagy több vonó állat, különösen ló, midőn kocsi, szekér elé vannak fogva. Egyes fogat, kettős, négyes fogat. Hatos fogaton tartani a díszmenetet. Innen: előfogat. 2) Használták némelyek a helyesebb fogalom értelmében. V. ö. FOGALOM, ÉSZFOGAT.