, FÜVEL, (fű-v-el) áth. m. füvel-t. Füvön legeltet, fűvel tart, táplál. Füvelni a teheneket, nem istállóztatni. Tájszólás szerént, am. bűvöl, úgyhogy az vagy ennek némi módosúlata vagy talán am. fűvel megigéz. A cseléd úgy megszokott nála maradni, mintha megfüvelték volna. (Szabó D.).