, (füg-g-ő) mn. tt. függő-t. 1) Ami függ. Szegen függő szita. Fogason függő ruha. Szüleitől függő gyermek. Senkitől sem függő szabad ember. Sorstól függő állapot, nyereség. V. ö. FÜGG. 2) Átv. kétes, bizonytalan, határozatlan. Függőben hagyni valamit. Függőben lenni, maradni. Függőben tartani. Függő félben van.