, (1. föntebb) fn. tt. fösvény-t, tb. ~ěk. Személy, ki mértéktelenül és rendetlen vágygyal gyűjt javakat, s azokat saját kényelmére sem fordítja. A fösvény soha sem elégszik be. Szélesebb ért. oly ember, ki javaiból másokat részesíteni, a közjóra adakozni vonakodik.