, eredetileg fir-is v. für-is, firos v. fü-res helyett, mint van: kőris (kőrös), lapis (lapos). A köznépnél rendesen: firis. Rokon a magyar fürge fürgöncz, fürdik, a persa frics, firiszt, franczia fraiche, hellen ϕριξ, ϕρισσω, latin frigeo(?), német frisch, a szláv frisski stb. szókkal. (V. ö. FÜR). Jelent 1) valamely fürgét, könnyen mozgót, élénket. Fris leány korán kel. Fris legény. Fris kezekkel dolgozik. Fris mint a fürj. (Km.) Fris mint az ólom madár, (gúnyos km.). 2) Jelent valamely ujat, nem régit, nem állottat, nem tespedőt. Fris emlékezet. Fris ital. Fris étek, hús. Fris tojás. Fris öltözet. Fris vízre viszi, szomjan hagyja. (Km.) Aki kisebb, frisebb, aki hoszabb, roszabb. (Km.). 3) Fölelevenítőt, hűset. Fris víz, fris levegő. Fris idő. 4) Régi nyelven: asszonyi melltakarót, mellényt; továbbá: fényeset, tisztát. 5) Zenében és tánczban, sebes időmozzanatút. Friset húzni. Eljárni a friset. Hogy két mássalhangzóval kezdődik, eredeti magyarságát gyanússá nem teszi, mert egy részről a köznép csaknem általában firis-nek ejti; más részről rövidítés oka magában a fogalomban rejlik, melyet kifejez. Különben is vannak szavaink, melyek a fogalom tökéletesb kifejezése végett több mássalhangzóval kezdődnek, pl. prücsök, trücsök, ptrüszszen v. trüszszen, krákog, brekeg stb.