, elvont gyök, és hangutánzó, melyből fütyöl, fütyölés, fütyörész stb. származnak. Igen megközelítőleg fejezi ki azon hangot, melyet az ember öszvehuzott szája nyilásán nyelvének előnyomulása által hangoztat, melyben az f betü a fuvást, az ű a hang élét, a ty a hang hanyatlását képezi. E hangot az ember, úgy látszik, némely madarak természeti szólása után tanúlta el. Rokon vele a hellen ϕυσα, ϕνσαω, ποππυζω, πιππιζω, latin fistula, (= fütyölő), német Fistel, Pfiff, pfeifen, finn viuhun, vuhisen, (fütyülök, visítok, süvöltök) stb.