, (für-t, l. e czikk végén) fn. fürt-öt. 1) Hajból, szőrből, gyapjuból egy csomó, különös göngyölék. Fürtökre szedni a hajat. Egy fürtöt lemetszeni az üstökből. A mocskos gyapjufürtöket megmosni, megtisztogatni. A guba fürteiből kiszedni a bogácstövist.
"S melyet keblén visel vala,
Min a halott emléke gyúl,
Feltűzi a piros rózsát
Fürtére öntudatlanul."
Sárosy.
2) Növénylevelek, virágok vagy bogyóféle gyümölcsök öszvecsoportozása. Ibolyafürt. Szőlőfürt. Ribizkefürt. Gelegonyafürt.
Ezen szó gyökében szintén a fěr, för, for, für gyökök értelme rejlik, mint a hajfürt, gyapjufürt, szőrfürt szók gyaníttatják, minthogy ezekben a fürt csakugyan valami fěrgőt, forgót, fürgőt, azaz kanyarodottat vagy ide-oda hajladozót, ide-oda mozgót jelentenek. Rokonokul tekinthetők a hellen βοτρυς (szőlő- és haj-fürt), latin fructus, német Frucht és Bart, Bürste stb.