, (fő-tisztelendő) ösz. mn. Az egyházi személyek legnagyobb egyházi czíme, mely tulajdonkép csak főpapokat illet, vagy egész papi testületet. Főtisztelendő kanonok, prépost, apát, püspök. Főtisztelendő káptalan, papság. A középrendü és rangu papok czíme: nagytiszteletű v. nagyon tisztelendő. Nagytiszteletű alesperes, perjel. Az alsórendű egyháziaké: tisztelendő. V. ö. FŐTISZTELETES, TISZTELETES.