, (fu-v-al-kod-ik) k. m. fuvalkod-tam, ~tál, ~ott. Tulajdonkép, felfujja magát, dagadoz, pofáját kidudorítja. Átv. kevélységből nagynak, dicsőnek akar látszani, másokat lenéz. Felfuvalkodik, mint a mese békája. A székelyeknél a földről értve am. szikkad, mintegy megfújja a szél vagy levegő. "Míg a főd színe egy kicsit nem fuvalkodik, haszontalan a szántás." (Kriza J.) Némely palóczos tájejtéssel: fókodik (= fualkodik = fuokodik).