, (füty-k-ös) fn. tt. fütykös-t, tb. ~ök. Kisebb, vékonyabb nemű bot, mely sebes ütés-, sujtás-, forgatáskor fütyöl, füty hangot ad; vagy más származtatás szerént: bütykös, bötykös, minek bötyke, bunkója, csomója van, vagyis bötykös végü, kisebb bunkóju bot. Gulyások fütyköse. V. ö. FÜTYK. Hangzóváltoztatva: fitykěs.