, (fin-om-ság) fn. tt. finomság-ot. Személynek vagy tárgynak azon tulajdonsága, melynél fogva finomnak mondható. Különösen, a személyre nézve: gyöngédség; müveltség; társalgásra nézve: udvariasság, kecsesség; tárgyra nézve: minden durvaságnak, nyerseségnek, darabosságnak távolléte: simaság. V. ö. FINOM.