, (füs-t-öl-és) fn. tt. füstölés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, midőn valamiből füst fejlik ki, vagy átv. ért. midőn gőzölög, párolog. 2) Cselekvés, melynél fogva valamit füst által illatossá vagy izletessé vagy tartóssá teszünk vagy füsttel betöltünk, elűzünk stb. Szobafüstölés. Sonkafüstölés. Halfüstölés. Befüstölés, kifüstölés, megfüstölés. V. ö. FÜSTÖL.