, (füs-t-öl) 1) önh. m. füstöl-t. Füstöt ereszt, füst fejlődik ki belőle; átv. gőzölög, párolog. Füstöl a kémény. Füstöl a rosz kályha. Füstöl a nyirkos, nyers fa. Füstölnek eső után a hegyek. 2) áth. valamit füsttel, különösen illatossal betölt; rosz szagot, bűzt illatszer égetésével elűz. Füstölni a betegek szobáit. Füstölni a templomot. Befüstölni dohányzással a szobát. Kifüstölni valakit a házból, am. szép módjával kiigazítani. Megfüstölni, felfüstölni a húst, am. füst által izletessé, tartóssá tenni.