, (fut-ás) fn. tt. futás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, sietés, midőn valaki fut. Futásnak eredni, indulni. Futásban elfáradni. 2) Midőn valaki versenyezve halad sebesen. Pályafutás. 3) Midőn félelemből eliramlik, sebesen elvonúl. Futásnak vette a dolgot. Futásban keresni mentséget. Szégyen a futás, de hasznos. (Km.). 4) Vonal, melyet egy huzomban meg lehet futni. Futásnyi távolság. Három futásnyira van csak innen. 5) Ellenkező ért, használtatik ezen kifejezésekben: tatárfutás, francziafutás, t. i. nem annyit tesz, hogy a tatárok vagy francziák futottak, hanem mások futottak a tatárok és francziák elől, tehát kiegészítve: tatár elől futás stb.