, (fú-l-d-ok-ol-ás) fn. tt. fuldoklás-t, tb. ~ok. 1) Állapot, midőn a lélekzet megszorulása, akadályozása miatt az állati élet veszélyben forog. Fuldoklásban szenvedni. 2) Állapot, midőn valaki a nagy sirás miatt alig vehet lélekzetet. V. ö. FULDOKLIK.