, (fú-j-tat-ó) fn. tt. fujtató-t. Tűzzel dolgozó mesteremberek, pl. kovácsok, lakatosok, ötvösök tömlőszerű készülete, csővel ellátva, melyen a levegő kinyomatván a tüzet szítja, éleszti. Átv. és tréfás kiejtéssel: tüdő. Rosz fujtatója van, am. nehezen lélekzik.