, (fog-l-ár) fn. tt. foglár-t, tb. ~ok. 1) Két végen meghajtott vasvessző, melylyel a faragók, ácsok stb. a munkába vett gerendát a bakhoz vagy a felhelyzett gerendákat egymáshoz szorítják, foglalják. 2) Kemenesalján, am. gotosztevőket nyomozó pandúr, vármegye szolgája, fogdmeg. 3) Madárfogó, madarász.