, (fog-an-at-lan) mn. tt. ~t, tb. ~ok. Aminek foganata, azaz sikere, következménye nincsen; ami által semmit végrehajtani nem lehetett. Foganatlan intések, kérelmek. Foganatlan isteni kegyelem, azaz melyet az ember üdvösségére nem fordít. (Gratia inefficax). Határozóilag am. foganatlanul, foganat nélkül.