, (ficz-am) fn. tt. ficzam-ot. Jelent elferdülést vagy valaminek rendetlen helyzetét, mely onnan eredt, hogy az illető test, vagy tag, különösen csont rendes állapotából kimozdult, kimenyült. Innen lehet mondani: lábficzam, kézficzam, nyakficzam. Rokon értelmü: iszam, melyből iszamodik, am. ficzamodik.