, (fül-es) mn. tt. füles-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Aminek füle van, tulajd. és átv. értelemben. Füles edény, fazék, korsó. Füles tallér. 2) Különösen, kitünőleg nagy füllel biró. Füles szamár. Füles bagoly. 3) Aki valaminek hallója volt. Füles tanú. 4) Szemfüles, am. ki valamire szemmel, füllel vigyáz.