, fn. tt. fos-t, tb. ~ok. Az embertől vagy más állatoktól igen hígan, folyó állapotban elmenő bélsár. Gyökre megegyezik az egy értelmü latin forium szóval, továbbá a finn paska, magyar pos-h-ad, pos-vány, pocs szókkal stb. Tisztességes beszédben nem használják, hanem lágy szék, híg szék néven említik.