, (fol-nagy) ösz. fn. tt. folnagy-ot. Régi szó, eléfordúl a Münch. codexben, s jelent eredetileg falunagyot, azaz birót, továbbá majoros gazdát, sáfárt, gazdasági tisztet. Vala egy néminemű kazdag ember, kinek vala folnagya. (Homo quidam erat dives, qui habebat villicum). Erdélyben még ma is divatos szó.