, (fir-u-an-g = fur-f-an-g)fn. tt. furfang-ot. E szó törzsöke fúr, innen lett furu, azaz tekervényes eszköz, mely a legkeményebb testen is általhat forgatás, tekergetés által. Furuból lett fura-ag, s n közbevetéssel furu-ang, mint: salag salang, czafrag czafrang. Továbbá u v-re változva fur-v-ang, végre fur-f-ang , azaz tekervényes uton végrehajtott tett vagy oly munka, cselekvés, mely nem egyenes szokott módon, hanem ravaszul eszközöltetik, valamint a furó sem egyenesen, hanem tekergetés által nyomúl keresztül a szilárd test rétegein. V. ö. FÚRTESZŰ. Megegyezik vele hangban, noha más származtatással, az olasz furfante, forfatto.